Rockabilly Esküvő

Már annyit írtam a csokorról, hogy ihaj. A legszebb benne, hogy letöltöttem a képeket, milyeneket szeretnék, azt leszűkítettem, majd átküldtem Zsuzsának. Amúgy ez az egész, hogy őt kérem meg, úgy jutott eszembe, hogy éppen autóztunk a főnököm felé, a fizetésemért. Panaszkodtam a páromnak, hogy az általam adott anyagból drágábban akarják összerakni a két csokromat, plusz egy stílusban hozzá illő autódíszt, amit utána az asztalra tehetünk, mint amennyit a kis, öreg autóm ér. És autózás közben a kerületről eszembe jutott egy régi, kutyás ismerős. Az utóbbi időben csak a facebookon követjük egymást, de ott mindig látom, ünnepek közeledtével milyen meseszép köntösbe öltözteti a házát, milyen csodás koszorúkat, asztaldíszeket, kopogtatókat készít. Egy életem, egy halálom - felhívtam. És elmondtam, mi a bajom. Aztán elküldtem a képeket, meg hogy mi van, mit rendeltem. Meg hogy lövésem nincs autó-asztal dísz ügyben, merthogy olyan képet sehol nem leltem. Csak hasonló legyen. Tudjátok, mi a ...

Jelentkezzen, aki nem szereti az édeset! Na jó, az azonnal üljön le, mert egyest kap. Amilyen tortákat kinéztem, azokat csak szeretni lehet. Ráadásul nem csak egy kell, hanem minimum kettő, és legyen mellé sok cupcake, meg szeretnénk egy teljes asztalt, telerakva klassz - természetesen pettyes masnival feldíszített - üvegekbe töltött, színes édességekkel. Hiszen sok-sok xar, vagy kevésbé xar év után kezdődnek a mi közös, édes éveink. Hát folyjon az édesség is a lagzin, nem? Főleg, hogy előtte a nőknek ajánlott az önmegtartóztatás, hogy beleférjenek a menyasszonyi ruhába. Plusz én nem iszom, szóval valamivel kényeztetnem kell magam. Hát nem? No, torta és süti téren is pinterest-barátom segített. A kínálat mesés! Egyik barátunk ajándéka számunkra egy torta lesz, ezt már kijelentették. De remélem, hogy csokor-készítő ismerősömet rá tudom venni az általam megálmodott cupcake csodák megvalósítására. Amiket bakelitből kreált tartókra pakolunk. Pszt.... az ujjaim már keresztbe tettem, és d...

Ugyebár a nagy nap nem csak ruhákból áll, bár valljuk be, a nők számára talán a ruhaturkászás, cipőválogatás a legizgibb rész. De kell egy csomó minden más is. Mondjuk gyűrű. Az eljegyzési gyűrűm Pandora, ami tökéletes szerelem a számomra. A felnőtt nők legójának hívom, és elkötelezettségemről írtam is . Ja, Pandorából is az ezüst a szerelem. Csakmert. Egyrészt az arany drága, de pokolian, másrészt valahogy nem én vagyok. Szóval lett gyűrűnk, egyenesen Moszkvából, amit kisebb-nagyobb kalamajkák után az éppen szép fővárosunkban pihengetni készülő orosz barátaink hoztak el. És csináltattunk a gyűrűhöz igazi rockabilly dobozkát is. Amúgy erre a szolgáltatóra is a neten akadtam, és nem valamelyik méregdrágán kibérelt esküvős kiállítás standon. Más cuccokat kínált, más stílusban, de tudom, hogy bár a tematikus esküvők korát éljük, a rockabilly annyira azért nem ismert a fiatalok körében.  Szóval a Riba dekor cuki anyukája összerakta a dobozkánkat, mi pedig jól beletettük a...

Szóval ott tartottunk, hogy rontsuk el a ruhát. Nem nagyon, csak annyira, hogy a rockabilly stílus megmaradjon. Mert hát közben a párommal is dűlőre jutottunk. Lehet a fekete ing, a piros nyakkendő, a piros hózentróger, sőt, a piros tornacipő is.  Ha farmer lehet a nadrág... Hát legyen, no. És nem kell nyáron hosszú ujjú ing.... Ennyi kompromisszum kell, nem? Amúgy a nyakkendő már megvan, és a cipő is meglesz. Szóval fehér a ruha. Első "elrontása" a cipő lesz.    Mind a kettő egy álom! Egy csoda! Jóvanna, igazi cipőbubus vagyok. Mondjuk a táskamániám se kutya. A baj az, hogy ilyen cipőt itthon nem találtam. Ámde lett egy szerelmem az M.G. cipő oldalán, és most Gabi agyal a pettyezésen. Végső megoldásként, ha nem lesz rá ötlete, a barátnőim pettyeznek, bőrfestékkel. Őket csak végső esetben szeretném dolgoztatni, merthogy az lesz a legfőbb dolguk, hogy jól érezzék magukat. Hát de nem? A táska lesz a másik "elrontás". Még nem jött meg, amúgy a...

Gondolom, az előzőekből már gyanítható, hogy első, második és sokadik felsikkantásom ellenére fehér ruhám lett. Igen, már megvan a ruha. Hogy ennek mi a története? Hát megint a facebook a bűnös. Ugyanis az egyik - mondanom sem kell, esküvős - csoportban megláttam egy ruhát, ami nem csak cuki volt, és az én stílusom, merthogy rövid, hanem még szemérmetlenül jó árban is kínálta a lány. Ja, és nem mellesleg első tulajdonosa még magasságra és alkatra is hozzám hasonló, szóval esélyes, hogy sokat nem kell piszkálni a rucin. Elmentem, felpróbáltam. Aztán írtam a varrónő-zseni barátosnémnak, aki azt mondta, vegyem meg. Ennyiért ott ne hagyjam. "Hát jó" - mondtam - "de elrontod nekem"? És igen, értette, mire gondolok. Hogy túl fehér. És én nem vagyok már szűzleány. Meg nem akartam fehéret. Meg amúgy egyáltalán... Persze minden ismerős fogta a fejét, hogy hiszen én nem akartam fehéret. Minden mást igen, de azt nem. Na ja, csak éppen a pénz is nagy úr, és inkább buli...

Nézegettem én egy csomó ruhát. Merthogy rockabilly a felkiáltás. Láttam meseszépeket, ebben a stílusban. Kábé hetente egyszer megnézem a Ticci oldalát. Imádom! Van egy aqua ruha, amibe egyenesen beleszerettem. Ez az. Szerintetek van nő, akin ez ne állna mesésen? De hát nem az a kifejezett esküvői ruha. Ettől még persze szerelem, és tuti, egyszer lesz is ilyenem. Szóval: komplett pinterest kollekcióm van "muszáj-hogy-ilyenem-is-legyen" rucikból. A baj csak az, hogy mind esküvős ruha, és ehhez még legalább három esküvő kellene, az meg már hat. (És a menyecske-csodákat még meg sem mutattam. Mondjuk a fenti aqua annak is tökéletes. Merthogy mindenhogy tökéletes. Ajjajj!)   Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, ez az utolsó ruha volt a befutó, igen nagyon sokáig.  Hogy miért nem ez lett/lesz? Hát...

Szerintem nem árulok el nagy titkot, hogy az asztalokra is bakelitek kerülnek, ez lesz egyben a köszönőajándék is, persze stílusosan átalakítva. Az evőeszközök farmerzsebekbe bújnak majd, így minden szín és forma ott lesz, amit szeretnénk. Igen, a farmeres megingásomat is belecsempésszük a történetbe. A székszoknyás mizériától (milyen legyen, kell-e, rózsaszín, szíves, masnis, vááááááá) agyhúgyköves leszek, szóval ezt is megoldottuk. Merthogy vagyonokért bérelni ilyen semmit nem vagyok hajlandó.  Emlékeztek, egy ideig szemezgettem a farmer kombós menyasszonyi ruhákkal, azzal a felsikkantással, hogy mindegy, mi, csak ne fehér legyen. Mivel van egy hatalmas zsák farmernacink ennek az ötletnek köszönhetően - igen, barátok segítségével gyűjtöttük össze őket -, és az asztalra a zsebek kerülnek csak, így azt találtuk ki, hogy a székszoknya helyett csíkokra tépett farmerrel díszítjük a székeket, és ez nemes egyszerűséggel - a'la rockabilly - pettyes masnival lesz átkötve, a tetejébe m...