Csokrom, csokrom

Már annyit írtam a csokorról, hogy ihaj. A legszebb benne, hogy letöltöttem a képeket, milyeneket szeretnék, azt leszűkítettem, majd átküldtem Zsuzsának. Amúgy ez az egész, hogy őt kérem meg, úgy jutott eszembe, hogy éppen autóztunk a főnököm felé, a fizetésemért. Panaszkodtam a páromnak, hogy az általam adott anyagból drágábban akarják összerakni a két csokromat, plusz egy stílusban hozzá illő autódíszt, amit utána az asztalra tehetünk, mint amennyit a kis, öreg autóm ér. És autózás közben a kerületről eszembe jutott egy régi, kutyás ismerős. Az utóbbi időben csak a facebookon követjük egymást, de ott mindig látom, ünnepek közeledtével milyen meseszép köntösbe öltözteti a házát, milyen csodás koszorúkat, asztaldíszeket, kopogtatókat készít. Egy életem, egy halálom - felhívtam. És elmondtam, mi a bajom. Aztán elküldtem a képeket, meg hogy mi van, mit rendeltem. Meg hogy lövésem nincs autó-asztal dísz ügyben, merthogy olyan képet sehol nem leltem. Csak hasonló legyen.

Tudjátok, mi a legjobb a dologban? Azon kívül, hogy igent mondott, és elvállalta? Az, hogy teljesen kreatív ötletei vannak. Hogy érti, mit szeretnénk, és képes tovább gondolni. Szóval kreatív! Mondjuk az, hogy mire kért tőlem egy pár fekete tűsarkút (naná, hogy nem kell vennem, van elfekvő darab), azt nem tudom, de hogy tutira jó lesz a végeredmény, abban látatlanban is biztos vagyok.

A dobócsokorra is van klassz ötlete, de azt nem mondom el. Tessék majd az esküvőn sorban állni érte. Még Andi barátnőmnek is megmondtam, hogy nálam nem ugorhat hátra, mint a tavalyi esküvőn. Ott ugyanis felé esett a csokor, ő pedig felcsapta a kezeit, megadó pózba és nagyot ugrott hátra, "jaj, ne" felkiáltással.

Na de nézzük az ötleteket. Kettő maradt a szórásban. Na melyik lehet az?